Ízlelgetem a szót, mit is jelent nekem?

Felszabadultság, amikor nem köt a múlt s nem riaszt a jövő, nincs önkorlátozás.
Olyan mint szabad ég alatt szeretkezni és nem félni, hogy meglát valaki. Megszűnik tér és idő és egy láthatatlan erő megtart, felemel és végül rájövök hogy az is belőlem származik. Amikor a középpontomból mindenre képes vagyok. Az utcán emberek közt sétálva lebegni…valóban félelmek nélküli érzet-állapot, ami cselekvésbe hoz.
Élet-szerelem.

Na ez a szabadító. Az enyém.
A megtisztulás is része, a túllihegett elengedés, ami inkább elfogadásként tud működni nálam, de az kurva nehéz időnként. Mert ha erőltetem és hazudok magamnak, hogy én aztán elengedtem a helyzetet, illetőt és elfogadtam úgy ahogy van, na akkor feszül a test és robban az agy. Szóval nem érdemes kibaszni magammal. Az van amit érzek, és akkor azt is éljem!

A bennem elő szabadító ha jól működik, már nem akarok megfelelni senkinek és semminek, az igazán felszabadító tud lenni.
Persze ez így leírva szinte idealisztikus. Azért lépésről lépésre megvalósítható és abból derül ki hol tartok a folyamatban, mennyire érint meg mások véleménye, vagy a rólam szóló pletykák, vagy sírok e a moziban leszarva észreveszik e, szeretkezek e a kertemben tudva, hogy belátnak az utcáról, és felvállalom e azt aki vagyok… na ilyenek.

Emlékszem 4 évvel ezelőtt, egy RituálTáncon szakadt át, fel bennem sok év hallgatása és elfojtása, amit a többiek érintése indított el. A megengedett érintés feloldó és gyógyító, az elviselt érintés befeszítő és bántó (önbüntető).

Attól a naptól fényévekre vagyok most a jelenben.
Éppen túlzengenek bennem az érzések, vágyak, történetek, érzelmek, minden. Jön egy új impulzus és szinte kiránt saját magamból, nem a régi sémákat akarom követni már, az újakkal meg épp ismerkedek, hogy mi visz előre és mi emel.

Valahol itt tart az én szabadítóm.
Az szexualitásból – minden itt kezdődik- gyökerezve megjelent, az intimitásban – amiben minden benne van – továbbment és fejlődik, a mélyről induló vágyak kimondása és megélése már zajlik – ez a szabadság.
A szabadságom csírái.

Pap Réka