Olyan izgalmasak az emberi kapcsolatok, találkozások! Vannak emberek, akikhez azonnal vonzódunk. És vannak olyanok is, akik szinte az első pillanattól irritálnak bennünket. Sokszor nem is értjük, miért, csak érezzük.
Hányszor átéltük már, hogy amikor valaki belép egy helyiségbe, azonnal felkelt bennünk valamit. Csodálatot. Irigységet. Ellenállást. Bizalmat. Haragot. Vágyat vagy éppen félelmet. A lényünk a pillanat tört része alatt eldönti ezt.
Értelemszerűen azt hisszük, hogy ez a másikról szól. Pedig sokszor legalább annyira szól rólunk.
A pszichológia ezt projekciónak nevezi.
A projekció azt jelenti, hogy bizonyos tulajdonságokat, érzéseket vagy lehetőségeket nem ismerünk fel önmagunkban, ezért akaratlanul is más emberekre vetítjük őket. Amit nem akarunk látni magunkban, azt könnyen észrevesszük másokban. És amit titokban vágyunk megélni, azt gyakran csodáljuk bennük.
Ez egyáltalán nem hiba, hanem az emberi működés része.
A másik ember sokszor tükörként jelenik meg az életünkben. Főleg abban az esetben fontos ez, ha valami erőteljesebb érzelmet mozdít meg, és valami miatt nem tudjuk kikerülni a találkozást. (pl. munkahely, baráti, rokoni szálak, fontos társ az úton, stb.)
Nem azért, mert pontosan olyan, mint mi. Vagy épp ellenkezőleg, azt gondoljuk, hogy totál az ellentétünk. Hanem azért, mert valamit megmutat abból, ami bennünk is él.
Ezért olyan erősek és meghatározóak bizonyos találkozások.
Ha pozitív irányba billen a mérleg bennünk, akkor talán a bátorságát, a felszabadultságát, a külsejét, a sikereit vagy az önbizalmát csodáljuk.
A mérleg másik oldalán pedig ott van az az élmény, hogy a másik viselkedése, külseje, energiája annyira zavar bennünket, hogy legszívesebben elfordulnánk tőle.
A kérdés ilyenkor nem az, hogy a másik milyen, hanem az, hogy bennem mit mozdított meg. Vajon mit szeretne megmutatni nekem ez a találkozás?
Talán valamit el akarok utasítani? Vagy éppen szeretném azt birtokolni, amit a másikban látok? Mit nem engedek meg magamnak, amit ő igen?
A projekciók világa azonban nemcsak a másik emberről szól, hanem arról is, hogyan látnak minket mások.
Mindannyian hordozunk magunkról egy képet. Sőt, inkább egy történetet arról, hogy kik vagyunk. Bizony, ez a belső kép magunkról szintén archetipikus rétegekből áll. Erősek vagyunk vagy érzékenyek. Segítők vagy vezetők. Lázadók vagy béketeremtők, ésatöbbi…
A környezetünk azonban gyakran egészen más oldalainkat is látja.
Néha olyan értékeket tükröznek vissza nekünk, amelyeket mi magunk még nem ismertünk fel. Ezek a visszajelzések nagyon fontosak lehetnek, ha igaznak érezzük őket, hiszen megnyithatják bennünk a változás, a kiteljesedés lehetőségét.
Máskor olyan árnyékokat mutatnak meg, amelyeket nem szívesen látunk meg magunkban. Jobban szeretünk másokat szidni, kritizálni, mintsem tükörbe nézni, ugye?
A kapcsolatok ezért az önismeret egyik legfontosabb útjai.
Tükrök vesznek körül bennünket. Minden találkozásban ott rejlik egy lehetőség arra, hogy egy kicsit jobban megismerjük önmagunkat.
És hogyan kapcsolódik mindez a tánchoz?
A mozgás különleges módon segíthet bennünket az önkifejezés és a projekciók világában.
Amikor táncolunk, kevésbé a történeteinken keresztül fejezzük ki magunkat, és jobban a testünk igazságán keresztül. Egy mozdulatban néha többet mutatunk meg magunkból, mint egy hosszú beszélgetés során. Amikor másokkal együtt mozgunk, óhatatlanul tükrözzük egymást. Hatunk egymásra. Inspiráljuk egymást. Néha pedig olyan oldalainkkal találkozunk, amelyeket korábban nem ismertünk.
A RituálTánc „Tükröződések” mozgásmeditációján arra hívjuk a táncostársakat, hogy kíváncsisággal forduljanak ezekhez a belső tükrökhöz.
Mit mutatnak nekem azok az emberek, akiket csodálok?
Mit mutatnak azok, akik kibillentenek?
Milyen képet hordozok önmagamról?
És mi marad, ha egy pillanatra félreteszem ezt a képet?
Talán a legnagyobb felismerés az, hogy a tükrök nem azért vannak, hogy megítéljenek bennünket. Hanem azért, hogy segítsenek emlékezni arra, kik is vagyunk valójában. És amikor ezt felismerjük, a világ lassan már nem ellenségek és szövetségesek gyűjteménye lesz.
Hanem egy hatalmas tükrökkel teli terem.
Egy hely, ahol minden találkozás közelebb vihet önmagunkhoz.
Gyere, és fedezd fel a tánc tükrében mindazt, amit a világ nap, mint nap visszatükröz neked – és mindazt, amit még nem láttál meg önmagadból!