Saját élmények a RituálTáncról

„Szia Szofi! Képzeld, a tegnapi tánc annyira felpörgetett és felszabadított, hogy utána beszélgettem egy barátommal kicsit szellőzés képp a Dunaparton, éjjel fél1re értem haza, aztán még hajnali 2:40ig táncoltam itthon. Alig bírtam abbahagyni és rengeteg mindent felhozott bennem, amiket eddig nagyon elnyomtam és amikor mégis megengedtem magamnak korábban, az a táncban tudott felszabadulni és feloldódni. Két énrészem volt domináns a hajnali táncban, akiket már korábban elkezdtem integrálni és most szépen együtt és váltakozva nyilvánultak meg a mostani énemmel egybeolvadva. Nagyon szép volt az egész és felszabadító. Ráláttam, hogy mi minden van elnyomva bennem és mennyire jó érzés, amikor kiengedem. Köszönöm a tegnapi élményt. Ott a RituálTánc alatt is annyira szépen, észrevétlenül és ellenállás nélkül engedtem bele magam sok olyan kapcsolódásba, amiket korábban el sem tudtam volna képzelni.

Minden RituálTánc csodás és hatalmas belső változásokon mentem át november óta, amikor elkezdtem járni. Nagyon szépen lehoz a testembe, életembe először vagyok benne tudatosan ennyit és egyre többet ennek köszönhetően. Elkezdtem nyitni egy nagyon zárt és merev énből, lecsiszolni a megkövesedett értékrendemet, ami már nem védelmez hanem inkább akadályoz, és elkezdtem megélni és megérezni azt, hogy milyen felszabadultan, félelem és elvárás nélkül kapcsolódni a férfiakkal. Ahhoz képest, hogy novemberben onnan indultam, hogy jaj csak kapcsolódni ne kelljen, most már sok esetben vágyom a kapcsolódásra és könnyedén engedem bele magam. Azt is tanulom a táncok alatt, hogy milyen energiaminőség és dinamika az, ami jól esik, amit szívesen engedek közel, és melyik az, amit nem. Ennek köszönhetően és azzal hogy a testemben vagyok, nem fejből hozom meg a döntést most már, hogy kivel szeretnék kapcsolódni, hanem érzésből, energiából. És ez rengeteget ad ahhoz, hogy a következő páromat hogy válasszam majd meg, kit engedjek közel újra magamhoz. Az elmúlt másfél évben nagyon le voltam zárva ebben a tekintetben egy nagyon mély és fájó szakítás után, és most – főleg a szerető archetípus táncai alatt/után – éreztem meg, hogy kész vagyok és merek is nyitni.
Szóval rengeteget ad a tánc és az archetípusokkal való munka. Kimondhatatlanul hálás vagyok, hogy ezt a csodát átadod nekünk hétről hétre, hogy benne van a szíved és lelked. Köszönöm!”
Andi

„Szia, tegnap volt táncos életem legnagyobb extázisa, köszönöm neked, nektek. Ezen a héten születtem tehát aktuális volt és az Asc is levegő. Jó ötlet volt az elemekkel kombinálni nekem nagyon nagy élmény volt, mondhatnám még könnyebb és szabadabb lettem. Minden jót neked.”
férfi résztvevő

„Valahogy rátaláltam az eseményre és nem volt bennem kétség, hogy erre el kell jönnöm. Nem is csalódtam még ma is hatása alatt vagyok. Egy mély gödörből próbálok kikászálódni és ez most annyit emelt rajtam, hogy látom a fényt, a felszínt. Köszönöm az ÉLMÉNYT Andinak és akivel párban voltam (ha tudnám a nevét, külön megköszönném neki) és mindenkinek aki ott hozzá tette a saját energiáját.”
József

„Uuhh… ez a tegnapi RituálTánc .. durva volt. De Isteni 🙂  Eszméletlen energia gömbök robbantak szét bennem, és úgy tudtam lélegezni, mint nagyon ritkán… A hármas egységünk a végén pedig, valami egészen különleges, nem is tudom mi volt…. pont, Mi, pont, Most, pont Így…”
L. Júlia

„Csak a szülinapom miatt mentem el, meghívtak. Nagyon fáradt voltam. Féltem, hogy mi lesz, ha megérintenek. Nem szeretem, ha idegenek ölelgetnek. Megérkeztem és rögtön megjelent a morfogenetikus mező. A lelkek kapcsolódtak és éreztem, hogy aznap kivel lesz dolgom a táncon. És tényleg azok az emberek sorra meg is találtak. A páros kapcsolódások, amiktől tartottam, nagyon jól estek, Úgy érzem, pont azokat a partnereket, érintéseket kaptam, amire szükségem volt. Mintha a hiányaim betöltődtek volna. Olyan is volt, akivel nem tudtam rezonálni, de nem volt zavaró, mert jók voltak a zenék és arra tudtunk táncolni. Rájöttem, hogy mindeki úgy jó, ahogy van. Mindenki tud adni valamit a lényemhez és én is nekik. Másnap úgy fel voltam dobódva, hogy alig lehetett rám ismerni. Vidám és örömteli voltam, mintha szerelmes lettem volna a lelkembe.”
H. Melinda

„A ma esti táncról lesz szó, és csak azért írok, mert a megosztáson végül nem mondtam, de annyira fantasztikus volt a vége nekem, hogy nem bírom magamban tartani. Szeretném elmondani. Úgy kezdtem, hogy volt nálam egy pokróc, jól esett ölelgetnem, de mikor véget ért a bemelegítés, már nem kellett, és bár jó lett volna, ha ott van, hogy kesőbb felvehessem – mintha az erőm lett volna benne -, letettem a helyére a pokrócokhoz, mert nem akartam, hogy valaki orra essen benne. Kicsit rosszul esett, de aztán belevágtam a táncba. Nem kapcsolódtam senkivel, nem esett jól, nem kivántam. Hideget éreztem, de jól esett külön lenni. Egészen addig, amig az egyik számnál csak feküdtem az oldalamon, és oda nem jött valaki és a lapockám közé tette a kezét. Nem esett jól, mert úgy éreztem, túltutujgat, ezért lelöktem. Elment, és annak már nem örültem, és elgondolkoztam azon, hogy már megint nem bírtam rendesen kommunikálni az igényeimet. Úgy éreztem magam utána, mint aki sokkot kapott, hogy elvette tőlem azt a finom meleget. És akkor mondtad, hogy az utolsó szám jön és eldöntöttem, hogy na, most végre feküdni fogok kicsit, ahogy jól esik, és nem egyedül. Nem emberhez akartam odamenni, az valahogy nem vonzott. A pokrócot akartam visszaszerezni, azt a finom meleget az elejéről. Elindultam egy szimpi pokróc felé és megszereztem, átöleltem és lefeküdtem vele pihenni. Igazából olyan volt, mintha a placentám lenne. A szám vége fele azt vettem észre, hogy valaki simizi a bokámat, felnéztem, és T. volt az. Azt gondoltam, hogy most vagy soha, legalább egy kicsit, megfordultam és hozzá bújtam, és annyira jó volt. Nem mondanám se anyának, se apának, egyszerűen csak töltött, és olyan jó volt csak feküdni és hozzábújni. Minden olyan egyszerű volt, nem volt semmi más, csak ez a finom, meleg valami, és simizte a hajamat, és én azt úgy szeretem. Nagyon régen nem éltem át olyasmit, ami ennyire finom lett volna. Csak ezt akartam elmondani. Köszönöm a lehetőséget és a teret hozzá! :)”
F. E.

„Szia Szofi!
Köszönöm a tegnap estét! Olyan élmény volt, hogy alig tudtam utána aludni! 🙂 3 csodálatos játékos tánc, 3 csodálatos lénnyel. Biztos láttad…Krisztinek is, azt mondta, ma egész nap még tart a tegnapi varázs. Olyan dolgok történtek, melyekről nem is tudtam, hogy léteznek. Megerősödött bennem, hogy az árnyékrészemben brutális erő és öröm van, melyből csodás fény lehet, ha hagyom…”
Sz. Tamás

„Még egyszer köszönöm a hétfői táncot! Olyan élményeket kapok és élek át, a beszélgetések és táncok során, amiket sose gondoltam volna… hogy ezek is bennem vannak és képes vagyok rájuk. Nagyon érdekes, élvezem  és imádom! Tényleg egyre inkább megerősödik bennem, hogy szeretnék ezzel mélyebben és komolyabban foglalkozni.”

„Csak szeretném megköszönni még egyszer a tegnap esti táncot!  Óriási élmény volt, alig tudtam aludni is, teljesen a hatása alatt vagyok még mindig. Nagyon sajnálom, hogy csak most jutottam el… Megyek, amikor csak tudok!”
L. J.

„Rituáltánc – Víz elem – Anya
Összeolvadás – 2 vízcsepp
Az önmagamra figyelés új megtapasztalásának időszakában járok. Ebben a gyakorlatban az egység, a minden egy átélésében kapcsolódunk össze ketten és áramlik az energia – a szeretet. Érzem, hogy a másik ebben hol tart és mennyit adhatok, amit ő be is tud fogadni. Tudom tölteni magamat a saját forrásomból és fogadni a másik által adott energiát ami jó nekem és feltölt. Majd elengedni mindezt.
Folyó és szikla
Én vagyok a folyó: áramlik, játszom, kikerülöm a sziklát és nem veszem annyira komolyan mint akadály, akár ott is hagyhatnám, de játszok vele, hogy kimozdítsam abból az állapotból amiben van, mint akadályozó energia.
Én vagyok a szikla: nyugodtan érzékelem az áramló folyót, de nem tud kimozdítani. Várom hogy felrázzon, játszon velem, de semmi és csak áramlik tovább. Rájövök hogy én magam tudok csak kimozdulni és csak én akadályozom magamat legyen szó bármiről is (elindulás, áramlás, játék, cselekvés, boldogság, élet). Az én döntésem a kimozdulás, amivel hatni tudok a folyó áramlására. Elindulok, irányítom a mozgásomat, már nem akadály vagyok önmagam számára és az áramló folyó számára – bár ezt a folyó úgy éli meg ahogy akarja. Csodás érzés ezt megtapasztalni és megérteni.
Tenger élmény: Az egység átélése egymás támogatásában, a legmélyebb kapcsolódás a mindenséggel, tiszta önzetlen szeretetben áramlani, mint az óceán. Biztonságérzet és csoda. Feltöltő energiák összeadódva. Az egységet megélve és magamban hordozva a szabadság élmény tapasztalásával együtt – kiválva a csoport, a MI energetikából -, az Én válik most fontossá, önmagam szeretete. Ide eljutva válok képessé átadni a fényt ( energiát, szeretetet). Hosszú, szép út ez és adni abból lehet, ami van. Az első lépés felépíteni önmagunkat.”
Pap Réka

„Kedves Szofi!
Csodálatos volt a mai alkalom, minden szempontból csúcspont, méltó befejezése az évnek. Olyan pont, ami után kell a szünet.
Fantasztikus élmény volt mindkét páros gyakorlat. Az elsőnél a súlyt, nehézséget ennyire pozitívnak, jól megélni, a másodiknál a mécsesekkel meghitten táncolni rendkívül felemelő érzés volt. Különleges ajándék, hogy mindkét partnernőmmel már volt korábban külön alkalommal kellemes táncunk, most nem is tudatosan mentem oda hozzájuk, a félhomályban már csak akkor ismertem fel őket, amikor oda értem.
Az első partnerem, ahogy teljes súlyát bevetve és elég komoly erőt kifejtve nehézkedett rám, egy csapásra törölte a fejemből azt az elképzelést, miszerint a következő párkapcsolatomba karcsú nő lenne jó. A csontrendszerem, izomzatom mintha azt mondta volna, hogy na, végre megvan az a terhelés, amire valók.
A másodiknál teljesen én irányítottam, a mécseseket úgy fogtuk, hogy a bal kezünkben voltak, a jobb kezünk pedig a partnerünk bal keze alatt, tehát ahogy mozdultam egyszerre éltem meg az egyik kezemmel a tolást, a másikkal a húzást, ahogy a hölgy kezeit szimmetrikus mozgásban vezettem. Közben forogtunk, hullámoztunk, mindezt teljes harmóniában, elegánsan, szépen. Ő pedig azt sugározta, hogy teljesen le lett nyűgözve.  Ettől szebbet férfi nem is láthat. Amikor belejöttünk és biztonságban éreztük magunkat, a szemeinket is becsuktuk, majd összeérintettük a homlokunkat.
Ezek olyan megélések, amik külön is ritkák, így egymás után pedig sokat lendített a férfierőmön is.

Nagyon köszönöm mindazt, amit tőled kaptam a programjaidon, az inspirációkat, biztonságot, információkat, szeretetet, hálás vagyok érte.
Az idei év a tanulásé, gyógyulásé volt számomra, amiben a RituálTáncnak komoly szerepe volt. Rengeteget töltődtem, oldódtam általa.”
T. Laci

„Szofi kérésére megpróbálkozok a lehetetlennel. Olyanról kéne írni, amit talán a nagy költők tudnának megfelelően tolmácsolni.
Hálás vagyok mindannyiunknak a sok-sok élményért, megélésért. Hiszem, hogy minden résztvevő, akivel egy légtérben voltam az adott alkalmakkor segített abban, hogy tovább haladjon az a gyógyfolyamat ami bennem zajlik. Gyógyulni járok közétek, nyílni, feltöltődni, kapcsolódni.
Köszönöm a biztonságos teret, a kedvességeteket. A megéléseket azért nehéz szavakba önteni, mert épp az a lényege, hogy szavak nélkül fejezzük ki magunkat, hozunk fel rejtett tartalmakat, oldunk fel blokkokat, amiket nem, vagy csak nagyon nehezen valósítanánk meg szavakkal.
Közelebb került hozzám több olyan zenei stílus, ami korábban erős elutasításban részesült, mert mozogva rá remekül illeszkedett a folyamatba.
Egyáltalán közelebb került hozzám a zenére történő mozgás, amiben sok gátlásom volt. Külön köszönöm a partnereimnek, akik közreműködtek ebben!
Szofi felé pedig nagyrabecsülésemet, és hálámat kívánom kifejezni, amiért hétről-hétre színvonalassá, tartalmassá teszi számunkra azt a pár órát. Köszönet érte.
Szerintem nagyon-nagy szükség van rá az agyalós szövegelős hétköznapok színesítéséhez.”

Ölellek titeket,
T. Laci

„Rituáltáncra másfél éve járok kisebb kihagyásokkal, de biztos, hogy még folytatom. Ebben a táncban azt találtam meg, amire éppen szükségem volt: zsigerig ható önismereti út, ami pont attól annyira hatásos, hogy nem szavak által, hanem mozgásban, mozdulásokban történik, a test természetes és ösztönös vezetése szerint. Önismereti csoportozásban már „nagy” múltam van, sok mindent feltártam, de nem mindent sikerült még teljesen átfordítani vagy éppen egy új nézőpontból ránézni, hogy feloldódhasson és alakulhasson bennem, úgy ahogy a leginkább szükségem van rá. A RituálTánc éppen ezekre a pontokra mutatott rá és segítette a folyamatot tovább.
Mondhatnám úgy is, hogy elméletben már nagyon jó voltam, ez a tánc volt a gyakorlat, ahol lemérhettem a tudást. És igen, jöttek nagy meglepetések is:-)

Csodálatos élmény megélni a mozdulataimban egy-egy érzelmemet. Hogy a testem a mozdulaton keresztül mit tanít magamról. Felszabadító élmény kirázni, kiugrálni, kimozogni magamból az elfojtott feszültséget, a magamra húzott és elnyomott sok-sok mindenféle energiát, érzést. És közben ismerkedni az archetípusokkal, azzal, hogy nekem mit jelent egyik-másik, bennem hogy jelennek meg, mi az ami közel áll hozzám és mi az, amitől félek vagy idegenkedem. A közelállókat a tánccal üdvözölni és a távolabbiakat pedig magamhoz közelebb engedni, hogy segítsenek oldani a félelmeimet, az elzárkózásomat.

Nekem az egyik nagy tanulásom ezeken a táncokon: a kapcsolódás. Kapcsolódás magamhoz, a testemhez, tanulni az érzelmeimet, érzéseimet a testem jelzésein keresztül, a mozdulataimban. Elengedni a folytonos önkontrollt és hagyni magamat Magam által vezetni, hogy megéljem a pillanatot, a most-ot. És kapcsolódni a többiekhez, engedni megmutatkozni a partner számára, hogy mi van bennem, és elfogadni és támogatni őt, ha épp arra van szüksége. Vagy éppen nemet mondani a kapcsolódásra, ha olyanom van…
Minden alkalom egy élmény:-) Köszönöm!”
(B. Bea, 2016.08.23.)

„Madártánc élményem:
Tökéletesen el tudtam képzelni, ahogy a tojásban növekedek, cseperedek anyukám biztos közelségében. A tojás egyre kisebb, én egyre nagyobb lettem. Nagyon jó érzés volt. És minél nagyobb lettem, annál izgatottabb is. Kezdtem kíváncsi lenni, mi lehet a kinti világban. Hogy van ott valami érdekes, azt tudtam. Várakoztam, és egyre kíváncsibb lettem. Aztán hirtelen megijedtem, és már nem akartam kibújni. De a születés folyamatát nem lehetett megállítani. Úgy éreztem, nem vagyok rá képes, és nem vagyok erre felkészülve. Sírni kezdtem. Közben kicsit oldalra billentem, majd vissza a tojásba. Rázkódtam a zokogástól. Könnyek között születtem meg, bár már nem akartam. Nem voltam kíváncsi többé, csak féltem, pontosabban rettegtem.
Nem gondoltam, hogy a RituálTánc ekkora terápiás hatással lesz rám, és örülök hogy csatlakoztam a csoporthoz.
Ha nem lett volna ez a tojás élmény, egyszerűen nem jövök rá, miért vagyok mindig görcsös. Most tudatosult, hogy az idegrendszerem folyamatos készültségben van immár több mint 38 éve…
Szóval tényleg köszönöm! 🙂
(E. S., 2016.02.08.)

„Kedves Barátaim! Ez az én vizsgafélém… az első tánc amit megalkottam, vállalom és megtartom. Köszönet és hála Berkes Szofi Juditnak a sok-sok táncért, tapasztalásért!
A képzés során mindannyian tartunk önálló táncot, az enyém épp a szabadító idejére esett… ez egyik fő témája az életemnek, épp ezért rájöttem már egy-két dologra. Pl. hogy mi a különbség szabadulás és menekülés között, s hogy a lelkem támogatja a Szabadítót, de nem enged a menekülő részemnek. Megtapasztaltam, milyen szép az út a megértésen, elengedésen át a felszabaduláshoz, a változáshoz. Milyen finom érzékszervekkel rendelkezik a bennünk élő szabadító, amely a jövőbe érez, hall, és visz minket előre.. Erről szól ez a tánc. Akarsz jönni?”
(Kneisz Andi, 2016.02.13.)

„Rengeteg tudást szívtam magamba az elmúlt évtizedekben, de csak fejben volt meg a tudás, nem tudtam levinni a szívembe.
A tábor, a profi táncokkal, a mélyre szántó beszélgetésekkel, a szuperül irányított technikákkal és nem utolsó sorban a jelenlévők egymás iránti tiszteletével, szeretetével segített megnyitni a szívem! <3
Megéltem azt,hogy ha kinyitom szívem, nem számítanak a külsőségek, nem számít hány éves vagyok, hogy nézek ki……

„Rituál Tánc avagy Totemállat Tánc  élményeim!
Kedves Szofi!

Hvar szigetén a 10 napos elvonulás nagyon mély nyomokat hagyott bennem. Olyan katarzis élményekkel és felismerésekkel lettem gazdagabb, ami nagymértékben hozzájárulnak fejlődésemhez, illetve utam megtalálásához. El sem hiszed, mekkora örömmel tölt el mindaz, amit kaptam. A Rituál Tánc maga teljesen ismeretlen volt számomra, azt sem tudtam eszik vagy isszák.:-)
A külhonban szerzett élményfürdőnek köszönhetően, nem volt kérdés, hogy hazatérésünk után, beépítem a mindennapjaimba és rendszeresen eljárok táncolni, fejlődni.:-)

Itthon első alkalommal a Totemállattáncon volt szerencsém részt venni és találkozni Veled, Veletek és eme élményekkel újra.
A kinti impulzusokat, megosztottam veled, kérlek, most fogadd szeretettel a már itthon szerzett benső élményem, tanulságom!
Számomra megnyugtató érzés volt a tánc előtti nyitókör. Fel tudtam készülni, tudtam mi fog történni, így elmélyülhettem Önmagamban.
A kiváló zenék nagyban segítették az ellazulást, csak úgy vittek a belső utazásomban. Hihetetlen, amikor egy élőlénybe belépve átérzem az erejét, ösztöneit és ősi energiáit. Ahogy mozog, ahogy él.. Fantasztikus megélés. Ha sas lennék, magabiztosan tudnék egy fára leszállni, mert megtapasztaltam hogyanságát.
Ez az, amit nem lehet leírni…

Hvar szigetén a totemállatom a krokodil volt. Magabiztos, erős, uralkodó (jó értelemben) ugyanakkor gondoskodó volt. Bölcsessége nem ismert határokat. Büszke voltam magamra és tudom, hogy döntéseim milyenségére adott egyértelmű válaszokat. Azóta magabiztosabb és erősebb vagyok!
Ezen a táncon a keselyű lett a totemállatom. Csodálkoztam is! Ez dögevő rusnya madár… Kissé csalódott voltam a krokodil után.
Csak néztem.  Repült egy pillanat erejéig, megmutatta a fiókáit,(bár ez megható volt) majd egy korhadt fára ült és csak bámult maga elé.  Néha oldalra fordította ronda fejét, rám pillantott, majd visszafordult és folytatta a bambulást a nagy semmibe. Más nem történt!
Meg sem mozdult! Mélyült állapotban voltam, de mégis a tudatom, csak-csak előjött, hiszen tánc közben következett a kapcsolódás egymás energiájának megerősítésével, valamint tánc a totemállatommal.
Hogyan táncoljak vele, amikor meg sem mozdul!? Kezdtem türelmetlen lenni. Történjen valami…
Miért nem táncol velem!?? Őszinte leszek! Nyugtalanított a helyzet.
Nem volt mit tenni! Nem kapcsolódtam és nem táncoltam tovább. Csalódott voltam, eddig minden rítus annyira csodálatos volt. Kijöttem a térből, félreültem a fal mellé, csukott szemmel, hallgattam tovább a zenét….
Csak sikerült a más tudatállapotba visszajutnom. Megnyugodtam, de a gondolat néha ott cikázott a fejemben..
Éreztem a bölcsességét és azt a rendet, amit képviselt. Kezdtem tiszteletet érezni felé, már nem láttam rusnyának, hiszen a tagja voltam a populációnak. Csak figyeltem a bölcs mozdulatlan keselyűt…
Vártam türelmetlenül a nagy felismerést! Mit akart ez az egész!? Sok idő telt el. De csak nem jött…
A táncnál a levezetés következett… Már alig volt hátra pár perc…

És akkor, egy hatalmas felismerést kaptam!
A keselyű megmutatta:
Mindennek helye van világban és fontos szerepet tölt be, még a Ő is!Tisztelj mindent és mindenkit, még a dögevőt is! Ne ítélkezz Gábor!
És a legfontosabb:
Minden a maga idejében érkezik, nem lehet siettetni a dolgokat. Légy türelmes!!
(A keselyű, utoljára lakmározik, kivárja, míg eljön mindennek az ideje, és bízik, mert nagyon is bölcs!)
Bízz az univerzum bölcsességében!

Még mindig borsózik a hátam, ha felelevenítem! Csodálatos volt!

Életem pont azon szakaszában vagyok, ahol erre a felismerésre nagyon nagy szükségem volt.
Türelmesebb vagyok ez által nyugodtabb is!
Nagyon köszönöm!
Nagyon sokat tanít nekem a tánc és boldog vagyok, hogy a részese lehetek!

A fejlődésem egyik nagy postása vagy és újra köszönöm Neked Szofi!
A hétfői táncon találkozunk!

Ölellek szeretettel: Horváth Gábor
(2015. szeptembere)

„Nagyon alaposan átgondoltnak és felépítettnek éreztem a tábor tematikáját, kellő rugalmassággal, improvizációs lehetőséggel. A csakrák kidolgozása (ahogyan ezt már ott is elmondtam) nagyon-nagyon alapos és átfogó volt, a legjobb, amivel eddig találkoztam.
Jó ötlet volt kiscsoportban dolgozni, így egymást is kicsit jobban megismerhettük. Az adott csakrákhoz kapcsolódó gyakorlatok kézzel foghatóvá tették és egyben feltárták és oldhatták a lehetséges blokkokat.
A legnagyobb kedvencem mégis a RituálTánc volt.
Életemben most találkoztam vele először és teljesen lenyűgözött. Mint ahogy az is, amilyen profizmussal és beleérzéssel vezetted a foglalkozásokat, a telitalálat zeneválasztásról meg ne is beszéljünk! Hihetetlen jó összhangban voltatok Te és a zene​, mert ennek az egésznek Te abszolút a szerves része voltál. Hitelesen, teljes lélekkel és kellő alázattal. Ilyen az, amikor valaki a hivatását, életfeladatát éli, gyakorolja.

„A Horvátországi Életspirál elvonulás életem egyik legnagyszerűbb élménye volt. Egyszerre volt pihentető, ellazító, feloldó, feltöltő nyaralás kombinálva egy bensőséges, valódi lélekutazással Önmagunk felé. Mindezt egy olyan csoportban megélve, ahol tere van az őszinteségnek és a szívtől szívig kommunikációnak.
Különösen tetszett, hogy az egész hét fel volt fűzve egy szellemi ívre, ami a csakrák témájából lett felépítve.
Sok más izgalmas program mellett nagy kedvencem a Rituál Tánc nyújtott mélységes, játékos és sokszínű tapasztalást a témákban. Újra és újra magával ragad a szabad táncban rejlő határtalan és mindig új izgalmakat nyújtó önkifejezési lehetőség és játékos, mégis valóságos kapcsolódás másokhoz, amely a test-lélek és szellem önfelfedező, megújító módján gazdagítja és tágítja belső világomat.
Köszönöm!”
Molnár Eszter Ágnes
(2015. szeptember)

„Számomra az alap élethordozó erö az életritmus, a nyári „elvonulás” és a RituálTánc lényegének is ezt tartottam.Örömmel tapasztaltam, hogy terapeutáink, mint egy jól megkomponált zeneműben, hagytak minket improvizálni. Az improvizáció szabadsága, lehetősége és tere csak úgy valósulhat meg, ha határozott kereteket adunk neki, kapaszkodót nyújtva ezzel bármelyik típusú embernek.
Judit terápiás művészetének hatása ebben rejlik: támaszt és teret adni egyszerre.
Judit magáénak tudja a számomra egyetlen lehetséges terápiás utat: Mindenki nyelvén beszélni annyi, mint hagyni a másikat kibontakozni… és vele „táncolni” úgy, hogy a táncból találkozás, öröm, s haladás szülessen.
Köszönöm az élményt,”
Toll Tünde
(2015. szeptember)