Nem kell messzire mennünk ahhoz, hogy megértsük, mi is zajlik éppen bennünk. Éppen elég, ha megvizsgáljuk egy napunkat.
Sok spirituális tanító javasolja, hogy este lefekvés előtt pörgessük végig a napi eseményeket. Gondoljuk végig, megtettünk-e mindent, amit akartunk és fordítsunk figyelmet érzelmeinkre is. “Ne menjen le nap a te haragoddal…” És ez nem csak a mások iránti érzelmeinkre vonatkozik, hanem saját magunkkal sem érdemes rosszban lenni.

Ez az esti önelemzés segíthet minket abban, hogy megértsük, mit miért mondtunk vagy tettünk. Hallgassunk lelkiismeretünk halk hangjára! Így eljuthatunk egy elhatározáshoz, eldönthetjük, hogyan fogjuk holnap jobban, erőteljesebben, kedvezőbben alakítani életünk eseményeit. Úgy, ahogy a talpunkon vagy a fülcimpánkon lévő reflexpontok stimulálásával az egész szervezetünkre hathatunk, néha elég egy aprócska, de határozott változtatás a hétköznapok rutinjában ahhoz, hogy rendet tegyünk magunkban, az életünkben és elindítsuk a változást.

A Király archetípus megtanított minket arra, hogyan állítsuk magunkat, a saját szívünket a középpontba. Elhatározhattuk, hogy megvalósítjuk szívünk valódi vágyait és kifejezünk minden érzést, hogy sokkal spontánabbul, kreatívabban és örömtelibben vehessünk részt az élet játékában.
A bennünk élő Szolgáló ezt a fontosság érzést, ami fényessé és ünnepivé varázsol, most segít a hétköznapokba is beleszőni. Így válik a fény bőségteremtéssé és megosztássá. Ez a valódi áldozathozatal!

A fennkölt pillanatokat mindig követi a megnyugtató, józan tárgyilagosság. Olyan ez, mint amikor a szülinapi zsúr után elpakolunk, elmosogatunk. Sokaknak, akik szeretnek azonosulni a bennük élő Királlyal, nehéz integrálni ezt a belső szereplőt. Ezért inkább másokra hárítják az ilyen típusú feladatokat. Így könnyen megtalálják egymást az emberek az olyan játszmákban, ahol a Király/nő erőszakos zsarnokká, a Szolgáló szerepét választó pedig tehetetlen és kizsákmányolt áldozattá válik.

Ezeket az ősi dinamikákat láthatjuk világunk színpadán is, ahol az aktuális események ijesztő koreográfiát mutatnak. Az égő esőerdők ügye és a mögötte feltáruló hatalmi visszaélések, profit orientált célok kontra “mi-lesz-a-föld-klímájával” globális látásmód – azaz Király kontra Szolgáló archetípus drámája.

Mit tehetünk? Mit tegyünk? Merülhet fel a kérdés benned is…

Amellett, hogy hál’istennek, sok mozgalom és segítő szervezet nyújtja feléd a kezét, hogy konkrét adományok, tevékenységek formájában kapcsolódj a nemzetközi akciókhoz, én most a figyelmedet a saját életedben is létező mintázatra szeretném irányítani. Sokszor ugyanis bekapcsol a jól ismert projekció, mellyel automatikusan védjük magunkat. A híreket olvasva könnyes szemmel nézegetjük a képeket, miközben chipset eszünk, szemetelünk az erdőben, szidjuk a rendszert, utáljuk a szomszédot, kemikáliákat használunk, ez-a-kicsi-úgyis-mindegy alapon… Pedig biztosan van mit tenni a saját házunk tájékán, önmagunkban és a szűkebb környezetünkben. A Király/Szolgáló kombó egy fejlődésre hív. Arra, hogy önmagunkon belül megugorjuk a lécet és az önközpontú céljainkat cseréljük fel, bővítsük ki mi-központú, minimum win-win együttműködésekre.

Így már a fentebbi – Mit tehetünk? – kérdése egy sokkal kezelhetőbb, gyakorlatibb színezetet ölt. Ha körülnézel a Szolgáló szemüvegével, azonnal észreveheted a tennivalókat belül és kívül, és neki is láthatsz, miközben a belső királyságodat sem kell lehasítanod… csak fókuszt váltasz és tevékenységeidet örömmel, kreativitással, szívvel töltheted fel.

Találjuk meg a helyünket a nagy EGÉSZ fontos RÉSZEKÉNT, hogy hétköznapjaink is felfényesedjenek!