…csak nézem idebentről, a melegből, ahogyan a kinti zimankóban a „bolond” december végi szél tépázza a fákat, a faágakat… és azon tűnődöm, hogy a legtöbb fa/ág milyen jól bírja. Rugalmasan tekerednek fel, s alá, bólogatnak, táncolnak ezzel a vad, hideg, fagyos elemmel, ami ellentmondást nem tűr.
Eszembe jutott, hogy a Bak jegyéhez tartozó Mester Archetípushoz tartozó legfontosabb testrészek, a csontváz és a hozzá tartozó támrendszer, az ízületek, inak, a kövesedések, beszűkülések, zsugorodások, krónikus folyamatok, stb. Mindazok, amik az emberi test stabilitását és egyben rugalmasságát megadják.
És, bár terápiás és magánéletemben is számtalanszor találkoztam már ezen testrészek bántalmaival/ elváltozásaival, és azok lelki hátterével, gyógyulásával, mégis ilyen összefüggésben még nem volt „AHA” élményem.
A növények, fák, faágak nem gondolkodnak, nem akarnak, nem feszülnek rá arra, hogy mi volt tegnap, sem arra, hogy mi lesz holnap. Nincs bennük kétség, elfojtás, megfelelési kényszer… és még sorolhatnám.
Ők éreznek, vannak, léteznek, a jelenben élnek. Nem hagyják magukat befolyásolni. A látszólag élettelen, száraznak tűnő fákban nagyon is ott van az élet. Csak kissé lelassult a keringés bennük. De ösztönösen tudják, hogy ez az élet rendje. Lelassulnak, visszavonulnak, nem törődnek semmi feleslegessel. Nem zsizsegnek, nem akarnak többet. Látszólag nem csinálnak semmit egész télen, „csak” vannak… könnyedén…mit sem törődve a világgal… erőt gyűjtenek, hogy majd tavasszal újjászülessenek.
A természet, a növények és az állatok is ezt mind tudják. És az a jó hírem, hogy mi emberek is tudjuk ezt. Csak elfelejtjük időről időre. És sokszor csak akkor jövünk rá, amikor a testünk, már a sokadik, egyre nagyobb és mélyebb sérülést szenvedi el, mert hiszen folyamatosan, ösztönösen jelez nekünk.
Ha a szervezetünk nem engedi, akkor ne akarjuk olyan elánnal tenni a dolgainkat, mint tavasszal, vagy nyáron. Azt az intenzitást hagyjuk meg arra az időszakra.
Vegyünk példát a természetről!
Persze, most ünnepek alatt talán többet van módunk pihenni. De sokan mégsem tesszük, mert toljuk a szekeret, a napi rutint, megszokásból. És, ha nem megy, akkor is tolni akarjuk. És ez nem csak testi, hanem lelki, gondolkodás (séma) szintjén is így működik.
Biztosan veled is előfordult már, hogy valamit elterveztél és az Istenért nem akart összejönni (és ez lehet egy legapróbb napi teendő-lista is). És egyre erőlteted, csinálni akarod… és csak nem sikerül. Ilyenkor jön a düh, a harag, a szentségelés. A kisebb balesetek: nekimész, beütöd, elejted, összetöröd, elvágod, megégeted, bemerevedik… és a sokadik „apróbb” jel után következnek a nagyobb „balesetek”: beszűkül, elzáródik, szakad, kihullik, leválik, kimozdul, ficamodik, zúzódik, törik…R’go bizonyos időre, kivesz az élet a játékból, ágyhoz köt, pihenésre kényszerít.
A Mester időszakában, kint hideg van. Fagy, zimankó, látszólagos mozdulatlanság, bemerevedés, rugalmatlanság. A jég reccsen, roppan, törik…ha nem megfelelően lépünk rá.
Arra késztet minket a belső Mesterünk, hogy a természethez hasonlóan új rendet alakítsunk ki. Rugalmasan, jelenléttel, belső szeretettel kezeljük az újabb és újabb helyzeteket, ami melegséget hoz szívünkbe, hogy szétáradjon egész testünkben és minden helytelen vagy nem időszerű gondolati, érzelmi, cselekedeti sémát, futtatott rendszert gondoljunk újra. Ehhez persze szükségszerűen meg kell állni, le kell lassulni, befelé kell figyelni. Tehát, ha valami nem megy: elhalasztani, megbékélni, elengedni, leereszteni, pihenni, begubózni, aludni, töltődni, táncolni, játszani, nevetni, vagy éppen semmit tenni. Érzelmi síkon, az illuzórikus lufikat, félelmeket, szorongást, megfelelést, dédelgetett sérelmeket, haragot, dühöt letenni, kipukkasztani.
Természetesen nem kell téli álmot aludni, hiszen azt nem tudnánk a napi rutin mellett.Viszont többször érdemes beilleszteni pihenést, befelé figyelést.
Az a tapasztalatom, hogy amikor nem megy valami, akkor (még, mielőtt befeszülünk- vagy, ha már túl vagyunk rajta, mert olyan is előfordul:-) ) abba kell hagyni, félretenni, nem erőltetni. (Különben jönnek a „balesetek” a testi/lelki/ érzelmi rugalmatlanság miatt. És, ha nem mi, akkor az élet tesz minket parkolópályára.)
Kvázi „feladni” ideiglenesen. Elengedni. Mást csinálni. Kikapcsolni…És olyankor átrendeződik a Mátrix bennünk és ezzel együtt körülöttünk is. Utána pedig, sokkal gördülékenyebben működnek a dolgaink. Még az is lehet, hogy pillanatok alatt, szinte maguktól megoldódnak. 🙂
Visszaköltözik az élet(kedv), a rugalmasság a testünkbe, lelkünkbe. Mindez azért, mert a Mester megtanít minket a helyzetek rugalmas kezelésére, nézőpontváltásra…és máris, mi is hasonlóképpen fogunk táncolni a hidegben, hóban, fagyban, szélben, mint, ahogyan azt a fa ágai teszik…
Így született meg bennem is ez az írás, amit szeretettel osztok meg Veletek!
 |
Kili Andi |
