Jócskán benne vagyunk a Harcos archetípus időszakában, ami ebben az évben izgalmas “játékteret” kapott. A mostani színdarabban érdekes szerepek lettek leosztva. Kicsit arra emlékeztet ez az “önkéntes karantén – jelenet” a harcos szempontjából, mint amikor a “rossz fiúkat” vagy éppen az ártatlanokat börtönbe csukják és ott valahogy el kell tölteni az időt… van, aki edz, van, aki tanul, vagy éppen magába néz… és van, aki kutyául szenved, unja magát és ellenségképet kreál – ami jelenleg a vírus, vagy az, aki kimegy az utcára, vagy aki nem, vagy a politikusok, stb…

Közben elkezdett “tombolni” a tavasz, a természet virul, virágzik. Mi is ráhangolódhatunk az újjászülető és kibontakozó életre, mely bennünk is megindítja energiáink ébredését. Most tovább utazunk, hogy egyre erősebbé válva beindítsunk egy új teremtési ciklust az életünkben.
Ehhez vágynunk kell! Ehhez akarnunk kell!
Nem elég csak tudni, hogy mi az álmunk, hogy mit szeretnénk csinálni, alkotni, hogy hogyan szeretnénk élni.

Fontos, hogy tisztába jöjjünk saját életenergiánk állapotával. Figyeljük meg bioritmusunkat, energiánk napi szintű mozgását. Hiszen csak mi tudjuk megérezni és megérteni, hogyan működünk, mi aktivál és mi tesz passzívvá bennünket. Muszáj, hogy azonnal felismerjük és hatástalanná tegyük azokat a gondolatokat, melyekkel magunkat kisebbítjük, erőnket aláássuk. Ebből fakadóan az is lényegbevágó, hogy abbahagyjuk azokat a tevékenységeket, melyek rabolják életerőnket.

Ez nem is olyan egyszerű, mint gondolnánk.
A Harcos bennünk sokkal inkább észreveszi, hogy mi a nem jó a külvilágban, másokban, a rendszerben, ésatöbbi. Szemünk kifelé tekint, és harcra készen, lelkesen kritizálunk és szidalmazunk, és nekimegyünk mindennek, amit ellenségnek kiáltunk ki. Figyelem, ez még a szelíd és nyugis emberekre is igaz, csak ők finomabban és rejtettebben csinálják. Ne hazudjunk magunknak. Nem érdemes. Ne feledjük, a saját erőnk megtapasztalása, visszaszerzése, megerősítése és megőrzése a cél.

De mit mond erről egyik kedvenc íróm, Carlos Castaneda harcosi beavatója, a tolték sámán, Don Juan:
Amikor egy harcos elhatározza magát valamire, mindent meg kell tennie érte, de felelősséget kell vállalnia azért, amit csinál. Akármit is tesz, először is azt kell tudnia, hogy miért teszi, majd cselekednie kell, anélkül, hogy kétkedne a tettében, vagy megbánná azt.
… A harcos élete a cselekvés, nem pedig a cselekvésen való gondolkozás, és nem is az azon való gondolkozás, vajon mit fog gondolni, miután véghez vitte a cselekvést.
… A harcos nem érez semmiféle tette miatt bűntudatot, mert énünkre érdemtelenül nagy hangsúlyt helyez, ha tetteinket kicsinyesnek, gonosznak, vagy csúnyának ítéljük.

Ugye, már e sorokat olvasva is érzed, hogy erőd valahogy elkezd ébredni, figyelni, összpontosulni benned, mintha meghívót kapott volna… Igen!
Gyere, csináljuk! Tegyünk meg mindent, amit csak lehet, hogy ne szalasszuk el a lehetőséget, a kihívást!

Egy gyönyörű Kornis Mihály idézettel búcsúzom:
Bármire képes vagy. Ezt se felejtsd el. Mindenki tud valamit, amit ő tud a világon a legjobban. Azért született meg.”

Szeretettel és erővel,
Berkes Szofi Judit