A Pap, Papnő archetípusa ősidők óta a hittel és a tudással függ össze.
Ha visszamegyünk az időben, akkor azt látjuk, hogy ez a lélekszerep mindig is egyfajta összeköttetést képviselt a magasabb világok és a hétköznapi valóság között.
Ennek alapvetése az, hogy van olyan ember – itt ugye a Pap/nő – aki nálam többet tud. Én ezt csak így tudom most érzékelni, de ő tágabb perspektívában lát. Ezért segíteni tud nekem abban, hogy én is egy nagyobb valóság-látással kapcsolódjak össze. Hogy más perspektívából és más módon közelítsek egy számomra fontos témához, kérdéshez. (Ikrek – Nyilas tengely – a tudás tengelye)

A beszűkült, kicsi én állapota mindannyiunkban időről időre bekapcsol. Ilyenkor nem látjuk át a helyzetet és szükségét érezzük, hogy közvetítőhöz folyamodjunk.
A történelem számos példával szolgál arra nézve, hogy ez a közvetítés mennyire félre tud menni. A kapott információ néha köszönőviszonyban sincs azzal, amire nekünk adott esetben szükségünk van. Sokkal inkább szól az „aktuális Pap/Tanácsadó” egójáról, azaz arról, hogy ő előadhassa a tudását. Itt is, mint minden archetípusnál, rengeteg árnyék minőség jelenhet meg és vezethet félre bennünket…

De mit is jelent a hit? Kukkantsunk bele a témába egy kicsit részletesebben:

Miben hiszel? Elhiszed, hogy lehet?
Ezt a kérdést általában akkor szoktuk feltenni, amikor valaminek a bekövetkeztét várjuk. Tehát egy időben későbbi esemény kapcsán. Vajon be fog ez következni vagy sem? Most nincs még itt ez a bizonyos dolog, de később megtörténhet… pozitív és negatív előjellel. Félhetek is egy számomra rossz(nak gondolt) dolog bekövetkezésétől, illetve várhatom is, hogy eljöjjön végre a várva várt esemény, amit nagyon szeretnék. Mindkettő frusztráló lehet, hiszen az itt-és-mostban még nem férek hozzá. „A hit pedig a remélt dolgok felőli bizonyosság és a nem látott dolgokról való meggyőződés.” (Zsidókhoz írt levél, 11. fejezet)
És itt merül fel, hogy hiszek-e benne?
Szokták is mondani, hogy amiben hiszel, az megtörténik. Igen, ez éppen a fentiek miatt szorongást keltő. Mert ha nem „hiszek eléggé”, vagy „jól”, akkor máris híján vagyok egy fontos képességnek, jaj. ☹ Ha meg félek, akkor pedig „bevonzom” a rettegett végkimenetelt – mondják a bölcsek. Jaj-jaj.

Kinek hiszel és miért? Ki mondta?
Ez az aspektus a hit másik nézetét állítja a fókuszba, mégpedig azt, hogy kitől fogadjuk el és be az információt. Kívülről néha borzasztóan furcsa, hogy látjuk barátainkat, szeretteinket, hogy elfogadnak bizonyos véleményeket, melyek érezhetően rosszat tesznek nekik. Rossz tanácsadód van – mondjuk szomorúan, de ő ezt nem így látja. Hiába igazolódik be később, nekünk kell hallgatnunk a panasz áradatot és asszisztálnunk ahhoz a lejtmenethez, mely egyszerűen abból adódik, hogy olyanra hallgatott, akire nem kellett volna… és valószínű sokszor jártunk már mi is ebben a cipőben, és utólag a hajunkat téptük, hogy minek is hallgattunk XY-ra.
Érdemes önvizsgálatot tartanunk, hogy kinek hiszünk és kitől fogadjuk el a „tanítást”. Sokszor ez az ember olyan lényrészünket jelképezi, mely számunkra elérhetetlen. Benne megtaláljuk azt, ami belőlünk hiányzik. És ebből is látszik, hogy mi itt a tanulni való, ha nem akarunk újra és újra csalódni. Magunkban kell felébresztenünk és kimunkálnunk azt a tulajdonságot, amit a másikban nagyra tartunk. Persze ez más lesz, hiszen mi is mások vagyunk, de nekünk pont így lesz jó.

Hit és/vagy kontra tapasztalás?
Vajon a hit kiválthatja a tapasztalást? Miért higgyünk el valamit, amit mi még nem éltünk meg, nem láttuk, nem érintettük, nem érzékeltük a fizikai síkon? …
Van bennünk egy titokzatos igazságérzet, mely súg a bensőnkben. Ez alapján hisszük el vagy sem a dolgokat. Ha nem jutunk el a tapasztalásig, akkor nem tud fejlődni bennünk ez a képesség. Igen, néha csalódunk benne – magunkban – de ettől válik egyre élesebbé és kifinomultabbá ez az érzékelés, melyet hatodik érzéknek, vagy intuíciónak neveznek.

Kell, hogy higgy?
Igen, hiszen így is úgy is hiszünk valamiben. Csak az nagyon nem mindegy, hogy hogyan csináljuk.
1. Le lehet kapcsolni ezt a részünket, és azt mondani, hogy „hiszem, ha látom”. Választhatjuk a racionalitást, a materialista hozzáállást. Ennek eredménye egy földhözragadt, száraz gondolkodásmód és beszűkült világkép, melyből hiányzik a lélek és a fejlődés.
2. Kihelyezhetjük ezt a részünket egy emberre és piedesztálra állíthatjuk. Ő lesz a Megmondó, a Pap, Papnő, a Jós, a Messiás, akinek a szava szent számunkra és minden megnyilvánulását istenítjük. Ennek a vége borítékolhatóan a csalódás, főleg, ha olyan szerencsénk van, hogy közelebbről is megismerhetjük az illetőt.
3. Átruházhatjuk hitünket egy nagyobb rendszerre – hitrendszerre – vallásra is. Ez nagyon sokat ad, hiszen erősítheti a közösséghez tartozás élményét, mely minden ember alapvető szükséglete. Így hozzákapcsolódhatunk olyan eszmerendszerekhez, melyek onnantól kezdve meghatározzák az életünket, életmódunkat is. Pl. az egészséges táplálkozás eszméje átalakítja a táplálkozási szokásainkat, stb.

Hogyan érdemes?
Ha visszanézel a címre – az intuíció relígiója – akkor máris a lényegnél vagy. Ugyanis ez az egész utazás a hittel, a hiten keresztül oda vezet, hogy egyre jobban megismered magadban a Belső Hangodat. A belső gyerek felnőtté válik, és lassan felismeri és megtapasztalja a tanult és kapott hitrendszerek, igazságok hatásait az életére, önmagára nézve. Ezt kaptam, ezzé váltam. Innentől él a lehetőség, hogy mit is kezdj ezzel az „örökséggel”.
Miben, Kiben érdemes hinni? Önmagadban. Ez azt eredményezi, hogy Belső Hangod egyre hallhatóbb, biztosabb lesz és valódi vezetőddé válik életutadon. Életre kel a belső Pap, Papnő, aki visszavezet a Nagyobb Valósághoz tartozás valódi megtapasztalásáig.
Benne(d) nem fogsz csalódni!

Ha szeretnéd megtámogatni magadban ezt a folyamatot, akkor most érdemes KEDVEZMÉNYESEN megvásárolnod a Pap, Papnőhöz vezető imaginációs utazást:
IMAGINÁCIÓS UTAZÁS A PAP, PAPNŐ ARCHETÍPUSSAL>>>

Szeretettel,
Berkes Szofi Judit