Minden fórumon halljuk, hogy mennyire fontos a belső egyensúly. Gondoljunk csak a szervezetünk bonyolult rendszerének homeosztázisára, ahol a különböző szerveink összehangolt tevékenységben értünk dolgoznak. De sokat hallhatunk az érzelmi, neurológiai egyensúly fontosságáról is. Aztán hányszor megtapasztaljuk ennek felborulását, érzelmi kilengéseinket akár egy napon belül többször is…
Mégis, a legtöbben úgy gondolunk az egyensúlyra, mint egy állapotra, amelyet egyszer majd elérünk. Majd, ha kevesebbet dolgozunk, ha több időnk lesz, és ha rendbe jönnek a kapcsolataink. Ha végre minden a helyére kerül. Majd akkor…
Pedig az élet ritkán ilyen.
Az egyensúly ugyanis nem egy célállomás. Sokkal inkább egy folyamatos mozgás, finom hangolás a polaritások között. Egy állandó párbeszéd önmagunkkal és a világgal a lényünk minden szintjén.
Az asztrológiában a Mérleg jegye pontosan ezt a bölcsességet hordozza.
Sokan a Mérleget a harmóniával, a belső békével vagy a szépséggel azonosítják. Archetípusa a Művész, aki az arányokat keresve alkotja a valóságérzékelést bennünk.
Valójában azonban a Mérleg jegyének és a bennünk élő Művésznek a mélyebb hívása a helyes mérték megtalálása. Annak érzékelése, hogy miből mennyi szolgálja az életet. Mennyi aktivitás és mennyi pihenés – adás és befogadás – önállóság és kapcsolódás – rend és spontaneitás, stb.
A mérleg szimbóluma nem véletlenül két serpenyőből áll.
Ugyanis az élet folyamatosan mozgásban van a kettősségek világában. Az egyik oldal néha nehezebb lesz, míg a másik könnyebb. Fent és lent. És nekünk újra és újra meg kell találnunk azt a pontot, ahol a két oldal képes együttműködni.
A probléma sokszor nem is az, hogy nincs egyensúly az életünkben; hanem az, hogy nem vesszük észre, amikor kibillenünk. Toljuk a szekeret tovább… akkor is, ha túl sokat vállalunk. Ha túl sokáig tartunk ki. Túl sokat adunk, vagy éppen túl sokáig várunk.
A test azonban rendszerint hamarabb érzékeli ezt, mint az elménk. Rögtön küldi is a jelzéseket azzal, hogy például feszültté válunk, vagy hirtelen elfáradunk a nap közepén. Beszűkül az tudatunk, az érzékelésünk vagy váratlanul megmagyarázhatatlan nyugtalanság tör ránk.
A test folyamatosan üzen. A kérdés csak az, hogy meghalljuk-e?
Talán ezért olyan különleges tanító a tánc. Amikor mozgunk – főleg, ha kapcsolódásban vagyunk – azonnal érzékelhető, ha túl nagy erőt használunk. Ahogy az is, ha túl gyorsak vagyunk, vagy épp ellenkezőleg, túlságosan visszafogjuk magunkat. Az is rögtön lejön, ha elveszítjük a kapcsolatot a középpontunkkal. De ugyanígy megtapasztalhatjuk azt is, amikor valami a helyére kerül, mert akkor a mozdulat természetessé válik. A légzés és a test ritmusa összhangba kerül. Belül érezzük, amikor nem túl sok és nem túl kevés, hanem éppen elég.
A RituálTánc „A MÉRTÉK” témájú utazásában ezt a belső érzékelést hívjuk életre.
Nem azt kutatjuk, hogy mi a helyes mások számára. Hanem azt, hogy mi az igaz számunkra. Hol van a saját egyensúlyunk?
Miből szeretnénk többet az életünkben? És miből kevesebbet? Hol kell közelebb lépnünk? És hol kell egy lépést hátrálnunk?
A mostani archetípus nem a tökéletesség mestere, hanem az arányok Művésze. Tudja, hogy az élet nem statikus. A harmónia nem azt jelenti, hogy mindig minden egyforma. Hanem azt, hogy képesek vagyunk érzékelni a változásokat, és válaszolni rájuk.
Ahogy egy táncos folyamatosan korrigálja az egyensúlyát mozgás közben, úgy tanuljuk mi is újra és újra megtalálni a helyes mértéket az életünkben.
Talán a valódi kérdés nem is az, hogy egyensúlyban vagyunk-e, hanem hogy bízunk-e annyira önmagunkban, hogy visszataláljunk a középpontunkba…
Mert a helyes mérték nem szabály, nem egy tökéletes állapot kergetése, és nem külső elvárás.
A MÉRTÉK SOKKAL INKÁBB EGY BELSŐ ÉRZÉK.
Egy rejtett, finom bölcsesség, amely ott él a testünkben, a szívünkben és a lelkünkben. És amely újra és újra emlékeztet bennünket arra, hogy mi az, ami valóban táplálja az életet.
Gyere, és táncold el velünk a RituálTánc – Mérték című mozgásmeditációját!>>>