Sokan megijednek a megvilágosodás szó hallatán…valami hatalmas dolgot társítanak hozzá…Pedig valójában ott rejtőzik a minennapjainkban. AHA élmények, amik csak úgy jönnek. Akár 1-1 pillanatban is, amikor nem gondolkozunk, nem akarunk, hanem csak vagyunk és hagyjuk, hogy jelen legyünk a pillanatban…pl. elbambulunk, vagy csak belefeledkezünk valamibe, tesszük a mindennapi rutint.
És, amikor van egy AHA élményünk, rájövünk valamire… mélyebb megértést nyerünk valamiben, a saját életünkkel kapcsolatban. Az emberi természetünk szerint, ilyenkor általában, máris meg akarjuk fogni ezt a pillanatot…meg akarjuk örökíteni. Pedig az már a következő pillanatban nem is ugyanaz.
Ilyenkor kibillenünk rögtön a jelenlétből, lelkünk legmélyéből.
A Mester/Bak időszakában, bár lassacskán a nappalok egyre hosszabbodnak, és az éjszakák egyre rövidülnek, mégis, még leginkább a „sötétséget” éljük kint, így egyre több fényt/izzót használunk, hogy megvilágítsuk azt, amit látni szeretnénk a külvilágban.
Ahogy ezt tesszük az ünnepek ideje alatt. A sok fény, a csillogás csábít, elkápráztat, ugyanakkor el is terelheti figyelmünket, a valódi fényről, ami ott lakozik lelkünk legmélyén.
Ebben az időszakban, azért is érezzük sokszor egyedül magunkat vagy félünk, mert lelkünk azt követeli tőlünk, hogy menjünk le a mélybe, hogy lássuk meg, mi is rejtőzik ott, legbelül.
És ez félelmetes lehet. Hiszen a legtöbben nem csak gyerekkorunkban, hanem felnőttként is félünk a sötéttől, mert az ismeretlen.
Azonban, ha megnyugszunk és rábízzuk magunkat a Gondviselésre, akkor jövünk rá valójában, hogy nincsen mitől félni, mert megértjük, hogy mennyi minden lehetőség rejtezik ott. Az árnyaink is mi vagyunk. Idővel tudjuk, megvilágosodik bennünk, hogy ez a „lelkünk sötét mélysége” igazából a legmagasabb/ legmagasztosabb szikrázó/ csillogó/ ragyogó Mesteri fényesség tárháza.
A fény megszületik bennünk. Újjászületünk benne. Új erők születése zajlik mindenkiben. (Ilyenkor, a Karácsony és Új Év ünnepi időszakában különösen.)
Nyitottá válunk az örömre, a hitre, és mindenre, ami szívünknek/lelkünknek kedves.
Megtisztulunk végre a régi/ elavult futó programoktól, szenvedésmintázatoktól, illúzióktól, melyeket a félelem, szenvedés, szorongás és lemondás érzése és gondolata táplált ezidáig.
Ez a folyamat már jóideje tart. Már érintettük őket az előző Achetípusokkal a Művész (Mérleg), Mágus (Skorpió) időszakában is.
Megnéztük ezeket a régi berögződéseket, fájdalmakat, hitrendszereket, mintákat, béklyókat; szembenézhettünk félelmeinkkel, hiedelmeinkkel, bizalmatlanságunkkal, amik akadályoznak, láncra vernek a mindennapokban… és leráztuk magunkról, azt, aminek ott volt az ideje.
Majd a Pap/nő (Nyilas) időszakában kilőttük magasztosabb céljainkat a Mindenségbe…
Most pedig ez a Mesteri időszak abban segít, hogy lemenjünk a mélyre, hogy aztán ott a sötétségben meggyújthassuk azt a belső lámpásunkat, melyet a mély megértés, és az Isteni/Angyali gondviselés éltet bennünk. Vagy egyszerűen csak MI MAGUNKAT MAGUNKBAN.
Igen ám, mindez nagyon szép és jó, de hogyan is lehet mindezt beültetni a mindennapokba?
Ehhez teremt ragyogó alkalmat a következő RituálTáncunk a Mester Archetípussal:
Gyere el és bátran tapasztald meg ezt a „SEMMIT” egy „KÖNNYED” RituálTánc segítségével. Rendhagyóan kevesebb instrukcióval és szabad/önkifejező mozgással.
Várlak szeretettel január 18-án!
 |
Kili Andi |
