Április végén indul a Bika hava, a Szerető archetípus kivirágzása. Merthogy ez az az időszak, amikor érzékeink elkezdenek ébredezni, ahogyan a természetben is minden ébred, rügyezik, virágzik, megtermékenyül. Talán Te is érzed magadban a bizsergést, tested-lelked bejelez… Jobban vágysz az érintésre, ölelésre, kapcsolódásra. Jobban vágysz, hogy adj és befogadj. Érzékiségünk ébredezik. Akár kapcsolatban vagy, akár nem; akár van partnered, akár nem; akár működik ez a terület most az életedben, akár nem, most egy kevésbé általános megközelítésére hívlak az érzékiség felfedezésében.

Először is kérlek, hogy pillants magadba, és kérdezd meg magadtól, hogy mit idéz benned most az ÉRZÉKISÉG minősége.

Adj egy kis időt magadnak, hogy megjöjjön a válaszod akár felismerés, akár kép, akár valamilyen más formában. Megvan? Lássuk, akkor mit is lehet kihozni ebből a témából…

Szerelem, kitágulás, idill

Talán elsőre, talán később, de az érzékiség biztos, hogy benned is megmozgatja a szerelem, szexualitás, érintés, ölelés témáit. Amihez társulnak még a felszabadulás, bizsergés, kellemes izgalom, kíváncsiság, fantázia beindulás, öröm, nyitottság, ellazultság érzései. Szuper! Ez kihagyhatatlan oldala az érzékiségnek. Egy gond van vele, hogy a legtöbben lekorlátozzuk arra az élethelyzetre, amikor szerelmesek vagyunk, amikor partnerrel vagyunk, amikor párkapcsolati szinten minden „ideális” az életünkben. Elég ritka állapot. Mégis egyfolytában ezért hajtunk. Ha nincs partnerünk, akkor azért, hogy találjunk egy olyan valakit, akivel ezt tartósan megélhetjük. Vagy nem kapcsolathoz kötjük, de vágyunk erre az állapotra így mindig újabb és újabb valakivel, valakiben keressük ezt a kielégülést. Ha van partnerünk, de elmúlt a rózsaszín felhőben lebegés, akkor vagy feladjuk, vagy keresünk valaki mást, akivel ezt újraélhetjük. Pedig sem a partnerváltás, sem a magunkba fordulás nem hoz tartós megbékélést.

Érzéki-ség

Mégis mit tehetünk akkor? Hogyan tudjuk az érzékiség állapotát önmagunkban, partnertől függetlenül fenntartani?

Elvégezve ezt az előbb említett kis ráhangolódó gyakorlatot, számomra a következő világosodott meg: „Tágítsuk a hozzáállásunkat ehhez a minőséghez, és nézzük meg így mit mutat nekünk!”

Nagyon szeretem a nyelvünknek ezt a szemléletes kifejeződését. Hiszen az érzékiségben valóban sokkal több van, mint amire megszokásból elsőre gondolnánk, vagyis ne szűkítsük le csak a szerelem területére.

Fejből a szívbe

Érzéki-ség = az érzékeink használatának állapota. És az érzékeink használata messze túlmutat a látáson, amire a leginkább fókuszálunk és figyelmünk nagy részét el is viszi. Ott van még a hallás, a tapintás, a szaglás, az ízlelés. Kitágul a világ, ha magunkhoz engedjük. Ha befogadjuk a virágok és fák illatában, a föld természetességében, a tűz erejében és melegében, a víz tisztaságában és áramlásában. Egy érintésben, egy szeretetteli ölelésben. Örömteli nevetésben. Határtalan a lehetőségek sora…

Amikor a szívünkből éljük és tapasztalajuk a világot. Amikor jelen vagyunk a pillanatban és a valódi történéseknek, nem a fejünkből, az agyunkból képzeljük és irányítjuk az életünket. Amikor jelen vagyunk a pillanatban, de egyúttal kitágítjuk a világunkat a láthatón túli tartományokba is. Átkapcsolunk a fej központjából a szív központjába.

Kontroll nélkül, címkék nélkül

A valódi érzékeléshez elengedhetetlen a kontroll feladása. Annak a lekapcsolása, hogy folyton felcímkézzünk mindent és mindenkit, az „én ezt tudom” felismerés sokszor tévútra vezető biztonságának feloldása. Hiszen, honnan is tudhatnánk mindent, főleg a számunkra újat, ismeretlent? Ezért inkább a komfortzónának nevezett, ismert és biztonságos terep határain belül mozgunk főleg, és ami ismeretlen vagy új képes még ide is behatolni, azt gyorsan felcímkézzük, hogy biztonságosan kezelni tudjuk. Így korlátozzuk le magunkat és érzékelésünket. Ez az okostelefonok, a laptopok, táblagépek és egyéb kütyük világa, ahol nincs másra szükségünk, mint a látásra (maximum még a hallásra), és máris alámerültünk egy virtuális világ illúzió tengerébe, mely úgy elnyel, hogy szinte észre sem veszed.

A bizalom köre

A valódi érzékeléshez azonban szükséges még egy faktor: a bizalom. Hogy ébredező kíváncsiságunknak eleget tegyünk és tágítsuk határainkat, ahhoz meg kell találnunk magunkban azt a bizalmat, amelyben az agyalásunkból származó félelmeinket, kétségeinket és kontrollt felül tudjuk írni. Amikor áthat bennünket a bizalom légköre, akkor az előzőhöz képest épp az ellenkező irányba indulunk, azaz tágulnak a határaink, tapasztalásaink köre és száma megsokszorozódik.

Szerelmes vagyok… az Életbe

Ez rendben is van. Mégis, hogy kapcsolódik mindez össze a szerelemmel, akár csak a testi szerelemmel? Hiszen biztos nem véletlen, hogy az maradt meg leginkább az érzékiség minőségéből. Talán mert a szerelem az az egyik legnyitottabb állapotunk, amikor feloldódnak a határaink, leomlanak a gondosan őrzött védelmi falaink és rendszereink, és minden szinten befogadóvá válunk, egyesülni szeretnénk a másikkal.

Ez az az állapot, amit ha nem csak a másik iránti szerelemre korlátozunk le, akkor felfedezhetjük, hogy hogyan lehet az Életbe szerelmesnek lenni és feloldódni benne.

És ebben az életfelfogásban, nem meglepő módon, partnerkapcsolataink is átalakulnak. Már nem a másiktól tesszük függővé a boldogságunkat, nem első sorban tőle várjuk, hogy kiváltsa bennünk, hogy jól legyünk, hogy teljesebb életet éljünk, hogy örüljünk annak, ami van. Érzékiségünket, valódi érzékelésünk örömteli állapotát természetes módon osztjuk meg a másikkal, nagyobb elvárások nélkül tudunk adni és elfogadni.

Engedjük hát kibontakozni érzékiségünket, annak minden oldalát és aspektusát, hogy felfedezzük mivel ajándékoz meg bennünket az Élet, és megoszthassuk mindezt másokkal is!

Gyere és táncold el velünk  az ÉROSZ ÉBREDÉSE mozgásmeditációt április 29-én a Magnet Ház JUHAR termében>>>