Jócskán benne vagyunk a Harcos archetípus időszakában.

Az első RituálTáncunk a Természet Zöld Erejével kapcsolt össze bennünket. Ráhangolódhattunk az újjászülető és kibontakozó életre, mely bennünk is megindítja energiáink ébredését. Aztán a tegnapi mozgásmeditáción (Harcosok klubja) megnézhettük tetterőnk minőségét, életharcaink üzenetét.
És ami különösen jól esett mindenkinek – kifejezhettük, üvölthettük, tombolhattuk, sikíthattuk a bennünk ragadt haragot… ami azért szuper, mert ha ott marad a lényünkben, a testünkben, akkor egyfajta agresszióvá – a passzív agresszió is beletartozik – sűrűsödik, amitől leginkább mi magunk szenvedünk.

Ugye ismerős?

Egyik résztvevőnk mondta a tánc után, hogy ezt kb. havonta kellene ismételni, és akkor nem lennénk olyan frusztráltak. 🙂

Most tovább utazunk, hogy egyre erősebbé válva beindítsunk egy új teremtési ciklust az életünkben.
Ehhez vágynunk kell! Ehhez akarnunk kell!
Nem elég csak tudni, hogy mi az álmunk, hogy mit szeretnénk csinálni, alkotni, hogy hogyan szeretnénk élni.

Fontos, hogy tisztába jöjjünk saját életenergiánk állapotával. Most érdemes tudatosítani bioritmusunkat, energiánk napi szintű mozgását. Hiszen csak mi tudjuk megérezni és megérteni, hogyan működünk, mi aktivál és mi tesz passzívvá bennünket. Muszáj, hogy azonnal felismerjük és hatástalanná tegyük azokat a gondolatokat, melyekkel magunkat kisebbítjük, erőnket aláássuk. Ebből fakadóan az is lényegbevágó, hogy abbahagyjuk azokat a tevékenységeket, melyek rabolják életerőnket.

Ez nem is olyan egyszerű, mint gondolnánk.
A Harcos bennünk sokkal inkább észreveszi, hogy mi a nem jó a külvilágban, másokban, a rendszerben, ésatöbbi. Szemünk kifelé tekint, és harcra készen, lelkesen kritizálunk és szidalmazunk, és nekimegyünk mindennek, amit ellenségnek kiáltunk ki. Figyelem, ez még a szelíd és nyugis emberekre is igaz, csak ők finomabban és rejtettebben csinálják. Ne hazudjunk magunknak. Nem érdemes. Ne feledjük, a saját erőnk megtapasztalása, visszaszerzése, megerősítése és megőrzése a cél.

De mit mond erről egyik kedvenc íróm, Carlos Castaneda harcosi beavatója, a tolték sámán, Don Juan:
„Amikor egy harcos elhatározza magát valamire, mindent meg kell tennie érte, de felelősséget kell vállalnia azért, amit csinál. Akármit is tesz, először is azt kell tudnia, hogy miért teszi, majd cselekednie kell, anélkül, hogy kétkedne a tettében, vagy megbánná azt.
… A harcos élete a cselekvés, nem pedig a cselekvésen való gondolkozás, és nem is az azon való gondolkozás, vajon mit fog gondolni, miután véghez vitte a cselekvést.
… A harcos nem érez semmiféle tette miatt bűntudatot, mert énünkre érdemtelenül nagy hangsúlyt helyez, ha tetteinket kicsinyesnek, gonosznak, vagy csúnyának ítéljük.„

Ugye, már e sorokat olvasva is érzed, hogy erőd valahogy elkezd ébredni, figyelni, összpontosulni benned, mintha meghívót kapott volna… Igen!

Gyere, csináljuk! Tegyünk meg mindent, amit csak lehet, hogy ne szalasszuk el a lehetőséget, a kihívást!

Szeretettel várunk a következő és egyben az utolsó harcosi RituálTáncunkra, melyen ezt gyakorolhatod!
HŐSI ERÉNYEK>>>